Takács Laci tegnap telefonhívást kapott. (Na ugyan kitől is? A helyes megfejtők között Eleven golyóstollakat sorsolok ki.)
A hívás lényege az volt, hogy nem tesz jót a hazai íjászatnak, hogy a RIE versenyzői csapatostul űzik ezt a sportot, ugyanis ez nem az összetartozást erősíti elsősorban, hanem klikkesedéshez vezet. Mindezek alapján jó lenne, ha az elkövetkező versenyeken mindjárt be is bizonyítanánk azt, hogy mi ezt nem akarjuk, és szana széjjel költöznénk Sopronban az országos bajnokságon. Hogy ennek nagyobb nyomatékot is adjon mindjárt fel is ajánlott 10 főre szállást a többiek meg mehetnek ahova akarnak.
Amikor ezt először meghallottam, azt hittem vicc. Aztán szépemlékű Sándor György egy mondata jutott eszembe: Viselkedj rendesen fiam, mert szétültetlek.
Aztán arra gondoltam, hogy ebben az országban egyeseknek mennyi szabadidejük van, hogy ilyenekkel is tudnak foglalkozni.
Aztán még arra is gondoltam, hogy mi is lehet a szerepe ma egy elnökségi tagnak a MISZ-ben? Mivel ezt a szervezetet a klubok hozták létre és tartják fenn, ezért neki az a legalapvetőbb érdeke, hogy az országban nagyon erős klubok alakuljanak. Ezek aztán versengjenek egymással a sport keretein belül, a versenyek után meg barátkozzanak, éljék az életüket, fejlesszék a versenyzőiket, neveljék az utánpótlást. És minden áron tartozzanak össze, és ennek az összetartozásnak kellő módon hangot is adjanak.
Kedves pszichológus barátom, amikor a társadalom és a kor nagy nyavalyáiról cserélünk világmegváltó gondolatokat, akkor szinte minden esetben az első helyen szerepelteti az elmagányosodás problémáját. Ez szerinte azt jelenti, hogy az egyén még a közösségen belül is magányos marad, mivel az igazi közösséghez tartozás élménye kimarad legtöbbünk életéből. Aztán amikor egy egy rövid időszakban megéljük ezt az érzést, akkor mint valami nagyon biztonságos és jó dologra emlékszünk vissza rá. Nem véletlen ez, hisz az egyén mindig gyenge és könnyen sebezhető. (Persze fel lehet vértezni valami zavaros szingli öntudattal, hangsúlyozva az egyedüllét előnyeit és a társas kapcsolatok kellemetlen kötöttségeit) A közösséghez tartozó ember erős. Maga mögött érezheti a közösségének támogatását, valamint azt, hogy problémáit soha sem egyedül kell felvállalnia, hanem csaknem mindig talál segítséget azok megoldásában. Ez az érzés képes arra, hogy feledtesse azokat a kellemetlenségeket, amik a közösséghez való alkalmazkodásból adódnak.
Néhány évtizeddel ezelőtt a gyerekek az utcán az árokparton játszva tanulták meg ezeket az alkalmazkodási technikákat. Ma inkább óvjuk a gyerekeket, biztonságos lakóparkokba költözünk, és megválogatjuk a barátaikat, igyekszünk megóvni őket azoktól a kellemetlenségektől, melyek abból adódhatnak, hogy nem egyenlő súlycsoportba tartozó társaikkal kell megvívni napi csatáikat. (Társadalmi, kultúrális, gazdasági különbségekre gondolok itt elsősorban.) Amikor pedig felnőnek csodálkozunk rajta, hogy az "én" mindig erősebb lesz mint a "mi", hogy az élet legfontosabb célja az lesz, hogy lehetőleg minden pillanatban kellemesen érezzük magunkat. Ezek a fiatalok amikor kellemetlenséggel találkoznak összeomlanak, és mindenféle pótszerrel próbálják meg fenntartani az állandó kellemes és boldog hangulatot. Természetesen kínálnak is megoldást azonnal ennek az állapotnak ez elérésére, ezt pedig fogyasztásnak hívják napjainkban.
Lassacskán befejezem a lélekmarcangoló sorok körmölését, hiszen mégiscsak íjászatról kellene szólnia ennek az egésznek. Nem feltételezem, hogy az elején említett telefonáló mélyreható pszichológiai elemzéseket végzett a hívása előtt. Szerintem ösztönösen alkalmazta a "Divide et impera" ezeréves módszerét túllépve ezzel azt a hatáskörét, mellyel a klubok felhatalmazták őt akkor amikor az elnökség tagjává választották.
Ezúton tájékoztatok mindenkit arról, hogy a RIE versenzői az országos bajnokságon:
- egy helyen fognak lakni. (szeretettel várunk mindenkit ugyanezen helyen)
- narancssárga pólót fognak viselni a versenyen és az eredményhirdetésen is.
- nagyon jól fogják érezni magukat a versenyen és az azt követő estén is.
Akinek pedig ez nem tetszik, annak javaslom, hogy bátran jöjjön közénk, és az együtt lét öröméből neki is juttatunk, vagy pedig nyugodtan csinálja utánunk. Ekkora telefonszámlával más simán meg lehet szervezni egy ilyen csapatot is.
A hívás lényege az volt, hogy nem tesz jót a hazai íjászatnak, hogy a RIE versenyzői csapatostul űzik ezt a sportot, ugyanis ez nem az összetartozást erősíti elsősorban, hanem klikkesedéshez vezet. Mindezek alapján jó lenne, ha az elkövetkező versenyeken mindjárt be is bizonyítanánk azt, hogy mi ezt nem akarjuk, és szana széjjel költöznénk Sopronban az országos bajnokságon. Hogy ennek nagyobb nyomatékot is adjon mindjárt fel is ajánlott 10 főre szállást a többiek meg mehetnek ahova akarnak.
Amikor ezt először meghallottam, azt hittem vicc. Aztán szépemlékű Sándor György egy mondata jutott eszembe: Viselkedj rendesen fiam, mert szétültetlek.
Aztán arra gondoltam, hogy ebben az országban egyeseknek mennyi szabadidejük van, hogy ilyenekkel is tudnak foglalkozni.
Aztán még arra is gondoltam, hogy mi is lehet a szerepe ma egy elnökségi tagnak a MISZ-ben? Mivel ezt a szervezetet a klubok hozták létre és tartják fenn, ezért neki az a legalapvetőbb érdeke, hogy az országban nagyon erős klubok alakuljanak. Ezek aztán versengjenek egymással a sport keretein belül, a versenyek után meg barátkozzanak, éljék az életüket, fejlesszék a versenyzőiket, neveljék az utánpótlást. És minden áron tartozzanak össze, és ennek az összetartozásnak kellő módon hangot is adjanak.
Kedves pszichológus barátom, amikor a társadalom és a kor nagy nyavalyáiról cserélünk világmegváltó gondolatokat, akkor szinte minden esetben az első helyen szerepelteti az elmagányosodás problémáját. Ez szerinte azt jelenti, hogy az egyén még a közösségen belül is magányos marad, mivel az igazi közösséghez tartozás élménye kimarad legtöbbünk életéből. Aztán amikor egy egy rövid időszakban megéljük ezt az érzést, akkor mint valami nagyon biztonságos és jó dologra emlékszünk vissza rá. Nem véletlen ez, hisz az egyén mindig gyenge és könnyen sebezhető. (Persze fel lehet vértezni valami zavaros szingli öntudattal, hangsúlyozva az egyedüllét előnyeit és a társas kapcsolatok kellemetlen kötöttségeit) A közösséghez tartozó ember erős. Maga mögött érezheti a közösségének támogatását, valamint azt, hogy problémáit soha sem egyedül kell felvállalnia, hanem csaknem mindig talál segítséget azok megoldásában. Ez az érzés képes arra, hogy feledtesse azokat a kellemetlenségeket, amik a közösséghez való alkalmazkodásból adódnak.
Néhány évtizeddel ezelőtt a gyerekek az utcán az árokparton játszva tanulták meg ezeket az alkalmazkodási technikákat. Ma inkább óvjuk a gyerekeket, biztonságos lakóparkokba költözünk, és megválogatjuk a barátaikat, igyekszünk megóvni őket azoktól a kellemetlenségektől, melyek abból adódhatnak, hogy nem egyenlő súlycsoportba tartozó társaikkal kell megvívni napi csatáikat. (Társadalmi, kultúrális, gazdasági különbségekre gondolok itt elsősorban.) Amikor pedig felnőnek csodálkozunk rajta, hogy az "én" mindig erősebb lesz mint a "mi", hogy az élet legfontosabb célja az lesz, hogy lehetőleg minden pillanatban kellemesen érezzük magunkat. Ezek a fiatalok amikor kellemetlenséggel találkoznak összeomlanak, és mindenféle pótszerrel próbálják meg fenntartani az állandó kellemes és boldog hangulatot. Természetesen kínálnak is megoldást azonnal ennek az állapotnak ez elérésére, ezt pedig fogyasztásnak hívják napjainkban.
Lassacskán befejezem a lélekmarcangoló sorok körmölését, hiszen mégiscsak íjászatról kellene szólnia ennek az egésznek. Nem feltételezem, hogy az elején említett telefonáló mélyreható pszichológiai elemzéseket végzett a hívása előtt. Szerintem ösztönösen alkalmazta a "Divide et impera" ezeréves módszerét túllépve ezzel azt a hatáskörét, mellyel a klubok felhatalmazták őt akkor amikor az elnökség tagjává választották.
Ezúton tájékoztatok mindenkit arról, hogy a RIE versenzői az országos bajnokságon:
- egy helyen fognak lakni. (szeretettel várunk mindenkit ugyanezen helyen)
- narancssárga pólót fognak viselni a versenyen és az eredményhirdetésen is.
- nagyon jól fogják érezni magukat a versenyen és az azt követő estén is.
Akinek pedig ez nem tetszik, annak javaslom, hogy bátran jöjjön közénk, és az együtt lét öröméből neki is juttatunk, vagy pedig nyugodtan csinálja utánunk. Ekkora telefonszámlával más simán meg lehet szervezni egy ilyen csapatot is.
