No akkor mindenek előtt néhány alapelv.
Először is be kell vallanom, hogy grafomán vagyok. No nem abból a tipusból mint Labi, mert én nem írok majd' 6200 hozzászólást 3 év alatt. (Gondoljatok bele az 5,6 hozzászólás per nap. És akkor még egyszer sem volt rossz a számítógépe.) Én abból a fajtából vagyok, aki leír valamit, elmenti, újra betölti és elolvassa, aztán átírja, újra átírja aztán egyszer csak publikálja. Persze marad benne ennek ellenére elegendő mennyiségű ostobaság, de én legalább törekszem arra, hogy ezek számát csökkentsem.
Az ok, ami miatt ez a blog megszületett az, hogy a hazai íjászat működésében olyan jelenségeket látok, ami roppant módon nem tetszik. Arra gondoltam, hogy megpróbálom szóvá tenni. Először a SZIP-re írtam egy-egy szösszenetet, de ott az ügyeletes megmondók reagáltak csak rá, akitől igazán vártam véleményt az a füle botját sem mozdította rá. (Kedves Harcinyúl! Azért mert már fél éve is íjászol, és voltál három versenyen meg egy közgyűlésen talán nem kellene minden témában és mindig véleményt nyilvánítani, mert ez nem a megfontolt bölcsességre jellemző.) Aztán elkezdtük a MISZ-t bombázni mindenféle hivatalos beadványokkal. Ez folyamatban van még most is, nem fűzök hozzá nagy reményt, hogy eredményre vezet. Marad a nyilvánosságnak ez a formája. (Persze, hogy ez mennyire lesz nyilvános majd meglátjuk, de abban biztos vagyok, hogy akinek látni kell az fogja.)
Az az elv, amitől feljogosítva érzem magam arra, hogy nyilvánosság elé vigyem ezeket az írásokat nagyon egyszerű és a Magyar Köztársaság Alkotmányában rögzült.
60. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára.
Úgy gondolom, ez az a cikk ami tartalmazza a sokat emlegetett szólásszabadságot. Azt, hogy időnként szabad másképp is gondolni mint ahogy azt a hivatalos vezetés teszi.
Kedves Hozzászóló! Kedves Olvasó!
Természetesen ha nekem szabad másképp gondolnom, akkor Neked is. Ezen a blogon azonban én vagyok a szerző, én vagyok a moderátor és az adminisztrátor is. Hol van itt a demokrácia kérdezheted? Szomorú hírem van: Itt nincs demokrácia. Ha nemtetszésedet szeretnéd kifejezni, akkor tüntetőleg maradj távol, ne is olvasd el ezeket az írásokat, vagy nyiss egy ellenblogot, ahonnan majd engem fogsz kitörölni. Ez nem azt jelenti, hogy kiirtom az engem ért kritikus hozzászólásokat, vagy a más véleményt. Nem én szoktam ehhez az eszközhöz nyúlni. Amit irtani fogok az az, ha valaki az ellenvéleményét nem érvekkel és tényekkel támasztja alá, hanem az üres szócséplés eszközét választja.
Szeretném a bevezető végén egyértelműen leszögezni, hogy az itt leírtak semmilyen közösségi véleményt nem tükröznek, azokért felelősséget kizárólag én vállalok, és visszautasítok minden olyan állítást, amely akár a közvetlen környezetemet, akár a távolabbi ismerőseimet marasztalja el az itt megjelentekért. Ha valaki egyetért velük, az majd hozzászólásában jelzi.
Először is be kell vallanom, hogy grafomán vagyok. No nem abból a tipusból mint Labi, mert én nem írok majd' 6200 hozzászólást 3 év alatt. (Gondoljatok bele az 5,6 hozzászólás per nap. És akkor még egyszer sem volt rossz a számítógépe.) Én abból a fajtából vagyok, aki leír valamit, elmenti, újra betölti és elolvassa, aztán átírja, újra átírja aztán egyszer csak publikálja. Persze marad benne ennek ellenére elegendő mennyiségű ostobaság, de én legalább törekszem arra, hogy ezek számát csökkentsem.
Az ok, ami miatt ez a blog megszületett az, hogy a hazai íjászat működésében olyan jelenségeket látok, ami roppant módon nem tetszik. Arra gondoltam, hogy megpróbálom szóvá tenni. Először a SZIP-re írtam egy-egy szösszenetet, de ott az ügyeletes megmondók reagáltak csak rá, akitől igazán vártam véleményt az a füle botját sem mozdította rá. (Kedves Harcinyúl! Azért mert már fél éve is íjászol, és voltál három versenyen meg egy közgyűlésen talán nem kellene minden témában és mindig véleményt nyilvánítani, mert ez nem a megfontolt bölcsességre jellemző.) Aztán elkezdtük a MISZ-t bombázni mindenféle hivatalos beadványokkal. Ez folyamatban van még most is, nem fűzök hozzá nagy reményt, hogy eredményre vezet. Marad a nyilvánosságnak ez a formája. (Persze, hogy ez mennyire lesz nyilvános majd meglátjuk, de abban biztos vagyok, hogy akinek látni kell az fogja.)
Az az elv, amitől feljogosítva érzem magam arra, hogy nyilvánosság elé vigyem ezeket az írásokat nagyon egyszerű és a Magyar Köztársaság Alkotmányában rögzült.
60. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára.
Úgy gondolom, ez az a cikk ami tartalmazza a sokat emlegetett szólásszabadságot. Azt, hogy időnként szabad másképp is gondolni mint ahogy azt a hivatalos vezetés teszi.
Kedves Hozzászóló! Kedves Olvasó!
Természetesen ha nekem szabad másképp gondolnom, akkor Neked is. Ezen a blogon azonban én vagyok a szerző, én vagyok a moderátor és az adminisztrátor is. Hol van itt a demokrácia kérdezheted? Szomorú hírem van: Itt nincs demokrácia. Ha nemtetszésedet szeretnéd kifejezni, akkor tüntetőleg maradj távol, ne is olvasd el ezeket az írásokat, vagy nyiss egy ellenblogot, ahonnan majd engem fogsz kitörölni. Ez nem azt jelenti, hogy kiirtom az engem ért kritikus hozzászólásokat, vagy a más véleményt. Nem én szoktam ehhez az eszközhöz nyúlni. Amit irtani fogok az az, ha valaki az ellenvéleményét nem érvekkel és tényekkel támasztja alá, hanem az üres szócséplés eszközét választja.
Szeretném a bevezető végén egyértelműen leszögezni, hogy az itt leírtak semmilyen közösségi véleményt nem tükröznek, azokért felelősséget kizárólag én vállalok, és visszautasítok minden olyan állítást, amely akár a közvetlen környezetemet, akár a távolabbi ismerőseimet marasztalja el az itt megjelentekért. Ha valaki egyetért velük, az majd hozzászólásában jelzi.
