Nagy várakozás előzte meg a RIE-n belül ezt a versenyt. Először is rászerveztünk. Hetekkel előtte agitáltuk versenyzőinket, hogy fontos esemény lévén, jó lenne, ha minél többen ott lennénk rajta. Laci az edzéseken nagy ív papírosokkal szaladgált, és szállást, vacsorát, nevezést, kategóriát egyeztetett mindenkivel. Meg is lett az eredménye, hisz minden ötödik magyar versenyzőn narancssárga póló virított.
Két részletben érkezett meg a csapat Sopronba. Az első pénteken este, a második szombat reggel. Ráértünk, mert az EK miatt a késői kezdés várható volt, hisz a külföldieknek is kellett időt hagyni arra, hogy megjöjjenek. A helyszínre kiérve az első meglepetés a gyakorlópálya volt. A 20-tól 45-ig kirakott vesszőfogók megvoltak, de a pályán keresztbe egy míves drótháló volt, ami érdekes élményt jelentett amikor a 35 m-es vesszőfogóra gyakoroltunk. Egy szép vastag vascső mellett röpködtek a vesszők halálközeli élményt okozva minden egyes oldás után. A harmadik sorozatnál az egyik vesszőm dugóhúzó alakban repülve olyan hangot adott ki magából, mely egyértelművé tette, hogy élete utolsó légi pályáját írja le. Közelebbről megvizsgálva derült ki, hogy a hegye csúnyán deformálódott az előző lövésnél, pedig a táblába csapódott. Vélhetően a 30-as vesszőfogóban benne maradt idegen tárgy (hegy?) okozhatta a bajt. Hosszában végigrepedt és a kilövés után hosszú karboncsíkok váltak le róla. Benne van a pakliban az ilyen baleset, de egy EK döntő előtt mégsem túl elegáns hibás használt vesszőfogókat kitenni.
A verseny kezdése 12-re volt meghirdetve. Ezzel szemben 13:30-kor volt az első lövés. Ez enyhén szólva is illetlenség. Bár többször elhangzott, hogy a nemzetközi mezőnyt mindössze alig 50 külföldről érkezett versenyző alkotja, és "ezeknek már semmi sem jó" felkiáltással fikáztuk le ismételten az EAA tagállamok aktivitását, de...
Az utolsó EK fordulót itthon még mi rendeztük  (Kemence 2005.) és akkor:

Ez itt nem sikerült tökéletesen. A meghívók külön kérésre is késve érkeztek meg a címzettekehez. Az információk hiányosak voltak benne. Szállást intézzen mindenki ahogy tud. Finnyásak ám ezek az idegen népek. Nem is jöttek el sokan ahogy várták a rendezők.
A pályáról:
Az első meglepetés: 1 pálya épült. EK döntőn előírás a 2 pálya használata. Voltunk is szép számmal azon az egyen. A P26-os csapat tagjának kicsit vicces volt érezni magam. (Tán olyan ez, mint tárca nélküli miniszternek lenni) Kár ilyenkor egymásra mutogatni a torlódások miatt. Nem azért vannak, mert a csigás tökörészik, vagy a tradis vesszőt keres, hanem azért mert sokan vagyunk. Ha a torlódások miatti várakozás mindemellett szakadó esőben történik, akkor kellőképpen ingerültté teszi az íjászt, és elkezdődik a "Hogyan is kellett volna ezt másképp csinálni" okoskodás.
Nem tartom magam igazán alkalmasnak arra, hogy a pálya minőségét értékeljem, ezért inkább támaszkodnék azoknak a véleményére, akik ehhez nálam sokkal jobban értenek. (Megjegyezném, hogy nem csak magamat nem tartom alkalmasnak erre a feladatra, hanem más militarista tapsifüleseket sem.) BB nevezte el az első nap után a "lustaság pályájának". Adott egy út, ami az indulás után két szép nagy kört határoz meg. Menjünk végig ezen, és az út mellé tegyünk le 28 célt. Kivinni, beszedni is könnyebb őket, no meg a versenyző sem fog méltatlankodni, hogy belement a falevél a zoknija alá, mert nem kell mást tennie, mint sétálgat körbe-körbe. Úgy érzem, hogy ennek a gyönyörű vidéknek az adottságait úgy használták ki, hogy sehogy. Folyamatosan az a szakállas bölcseség járt a fejemben, hogy "Egy zongora hangját meghallgathatod úgy is, hogy leejted a harmadik emeletről." 
Üde színfolt volt az SRT célok használata. A szarvas lábában a nyolcas vonalig felhúzódó vascső csak az újaknak okozott meglepetést. Mi már 2002-ben is találkoztunk vele, és úgy tűnik ez a kiváló olasz cég mind a mai napig nem változtatott a gyártástechnológián. Engem pont ugyanennyire bosszantott a kismalacon a második napon már szinte akadálytalanul átszaladó nyilvessző, no meg az, hogy a szemből kitett oroszlán mogyorónyi 10-es zónáját még mindig jópofának tartják, és nem a genyaság kategóriájába sorolják. Osztrák csapattársunk majdnem megtaposta az 1700 euros Swarovski távcsövét amikor a szeme gúvadt ki, de nem látta a találati zónát az állatok királyán. Aztán odalőtt, ahova gondolta volna, oda is ment a vesszője, de hát valami különleges anatómiai elképzelés szerint a nemes nagyvad akkor pusztul el leghamarabb, ha térdmagasságban találsz el rajta egy kis területet, és ilyenkor csak mosolygunk a veresenyzőtárson, hogy így járt. Miért nem vett egyet magának otthonra és tanulmányozta részletesen. Vagy miért nem figyelt oda jobban a biológia órán az iskolában.
Két évvel ezelőtt, amikor még a GP versenyek szervezésében, pályaépítésében aktívan részt vettünk, a legnagyobb hibánknak az lett felróva, hogy nem kellene már a versenyzőkkel úgy kicseszni, hogy arra játszunk, hogy rosszul lássák a célokat. Ma a soproni pálya egyetlen előnyeként azt hozzátok fel, hogy a fények és árnyékok  váltakozása tette izgalmassá a lövéseket. Nem tudom mennyire izgalmas ez, ha a fekete medve fekete lukban, szürke farkas szürke kő előtt fekete lukban, barna medve barna fa előtt fekete lukban célokra gondolok. A régi bűnök ma erényekké nemesednek, mert már mások követik el, és a kicseszés is csak addig az, ameddig velünk csinálják meg, ha pedig mi tesszük ugyanezt másokkal, akkor csak nagyon technikásak vagyunk.

A versenyirodáról:
Azzal kell kezdenem, hogy Xéniát szeretem. Remélem a feleségem nem olvassa el soha ezt a mondatomat, vagy ha mégis akkor meg tudom neki is magyarázni, hogy ne értse félre. Törékeny kislányként kezdte pár éve és felnőtt egy feladathoz. Elvállalt egy munkát az íjászboltban, először csak vesszőt tollazni kellett megtanulnia, aztán ideget kötni, bandázsolni, íjat beállítani, étlen szomjan hosszú napokat végigülni egy sátorban az IFAA VB-n és fázni, íjászversenyre járni és magamfajta idióta íjászokkal beszélgetni, őrült kívánságokat teljesíteni. És Xénia ezeknek mind-mind megfelelt. Ebből úgy gondolták, hogy Ő mindent el tud végezni és újabb és újabb feladatokkal terhelték meg, amiket mind-mind munkaköri kötelességként kellett elvégezni. Senkit sem érdekelt, hogy lelkesedik-e még, vagy akar-e még valamit egyáltalán. Most éppen úgy gondolták, hogy tud EK döntő versenyirodát is csinálni, pedig nem tud. Azt mondták neki, hogy tudsz és kész. Nem az Ő hibája, hogy nem tud hanem azoké akik ezt erőltetik. Soha sem csinálta, kitől tanulta volna meg? Akik szóltak neki azok se tudnak, csak látták már hogy valaki tud.

Kedves Xénia!
Az, hogy Te nem tudsz egy ilyen versenyirodát megszervezni, és végigcsinálni nem baj. Én sem tudok repülőt vezetni, vagy mélytengeri búvárkodni, a nagy előnyöm az hozzád képest, hogy nekem nem is mondja senki hogy a fenti tevékenységekkel foglalkoznom kell. Moldova György írja az egyik könyvében, hogy "Mondjátok, hogy ugorjak le a harmadik emeletről és megteszem, no de föl..." Te megpróbáltad még ezt is. Nekifutottál, elestél, megütötted magad, és újra nekifutottál. A környezetedben mindenki azzal támadott, hogy miért nem jó amit csinálsz, Te pedig tovább tetted a dolgodat és eredményhirdetés lett belőle a végén. Megcsináltad. Nem jól, tele hibával, kifogásokkal, de ezeket a hibákat azok követték el, akik odaállítottak, csak ők már olyan szinten kompromittálták magukat a másik oldal előtt, hogy még egy ekkora feladatra sem kérik fel őket segíteni, mert csakazértismegmutatjukhogyeznekünknélkületekissikerülnifog. Persze aztán nem sikerül, és ilyenkor mutogatunk mindenkire, bíróra, EAA elnökségre, hogy micsoda hibákat is követtek el. (Persze ők követtek el hibákat, nehéz is megmagyarázni őket, de ezeknek most is az az oka, hogy nincs egy ember aki azt ki meri mondani, hogy ÉN felelek ezért a versenyért, hanem lehet egymásra mutogatni, hogy én tettem a dolgomat, csak ő nem. Bár azt azért megjegyezném, hogy a döntőnél a bíró csicskáztatta a vesszőhúzót egyszerűen nevetséges, és csak annyit jelent, hogy nem láttál még soha ilyet. Van a bíró és van a vesszőhúzó és mindkettő teszi a dolgát. Mindemellett több alkalommal a vitás találatoknál a bíró a vesszőhúzó véleményét kérdezte meg és úgy hozta meg a döntését.)
A verseny háttere borzalmas volt, nem csak az adminisztráció. Honnan kellene tudnia egy osztráknak, hogy ahol a beírólapon a "Versenyző" szó szerepel oda a nevét kellene írnia, amikor olyan hangok szerepelnek ebben a szóban, amit ő kiejteni sem tud. A második napon amikor a beérkezés után az előre meghirdetett akciós ebédet választva több mint két órát várakoztunk a kiszolgálásra, az első nap indulás előtt a büfében egy darab csoki sem volt (nem elfogyott, egyszerűen nem volt) és a büfés lány mondta, hogy majd valamikor hozzák a szállítók, de másnap sem volt. Az meg egyszerűen nevetséges, hogy vasárnap délután fél 2-kor beérkeztünk a versenyről és este 7 után tudtunk elindulni hazafelé az eredményhirdetés után. Az eredményhirdetést Dobos Józsi barátunk már nem várta meg. Bocsássuk meg neki, hisz 64 évesen még mindig aktívan versenyez, csak már egy kicsit elfárad időnként. Mi vettük át az érmet helyette, és amikor jobban megnéztük, akkor a szemünknek sem akartunk hinni, hogy a következőképpen néz ki: katt ide. És ez itten az ÍJÁSZ 3D Országos Bajnokság egy érme.
Kérek mindenkit, hogy most ne kezdjen el kifogásokat keresni, hogy miért KELLETT ennek így történnie, hanem gondolja végig, hogy ő maga megtett -e mindent annak érdekében, hogy sikerüljön ez a verseny.
Persze akik a szervezésben részt vettek, és hétfőn hulla fáradtan elindultak a munkájukat végezni gondolhatják azt, hogy ők bizony az utolsó csepp energiát is kisajtolták magukból az előző napokban, és én ezt nem is kétlem. Talán ha sikerülne végre az összefogást és az együtt működést megvalósítani a "csakazértis megmutatom nekik" helyett, akkor ismét azzal a jó érzéssel térhetnénk haza egy ilyen eseményről mint évekkel ezelőtt.
Pár hónappal ezelőtt egy tanár kollégám megkérte a 10 éves tanítványait, hogy írják le mi a baj a világgal és mit lehetne tenni. Az egyik kisgyerek a következő választ adta: Ahhoz, hogy a világ jobb legyen, nekünk magunknak kell jobbnak lenni benne.
Ajánlom mindnyájunk kedves figyelmébe.

Takács Laci tegnap telefonhívást kapott. (Na ugyan kitől is? A helyes megfejtők között Eleven golyóstollakat sorsolok ki.)
A hívás lényege az volt, hogy nem tesz jót a hazai íjászatnak, hogy a RIE versenyzői csapatostul űzik ezt a sportot, ugyanis ez nem az összetartozást erősíti elsősorban, hanem klikkesedéshez vezet. Mindezek alapján jó lenne, ha az elkövetkező versenyeken mindjárt be is bizonyítanánk azt, hogy mi ezt nem akarjuk, és szana széjjel költöznénk Sopronban az országos bajnokságon. Hogy ennek nagyobb nyomatékot is adjon mindjárt fel is ajánlott 10 főre szállást a többiek meg mehetnek ahova akarnak.
Amikor ezt először meghallottam, azt hittem vicc. Aztán szépemlékű Sándor György egy mondata jutott eszembe: Viselkedj rendesen fiam, mert szétültetlek.
Aztán arra gondoltam, hogy ebben az országban egyeseknek mennyi szabadidejük van, hogy ilyenekkel is tudnak foglalkozni.
Aztán még arra is gondoltam, hogy mi is lehet a szerepe ma egy elnökségi tagnak a MISZ-ben? Mivel ezt a szervezetet a klubok hozták létre és tartják fenn, ezért neki az a legalapvetőbb érdeke, hogy az országban nagyon erős klubok alakuljanak. Ezek aztán versengjenek egymással a sport keretein belül, a versenyek után meg barátkozzanak, éljék az életüket, fejlesszék a versenyzőiket, neveljék az utánpótlást. És minden áron tartozzanak össze, és ennek az összetartozásnak kellő módon hangot is adjanak.
Kedves pszichológus barátom, amikor a társadalom és a kor nagy nyavalyáiról cserélünk világmegváltó gondolatokat, akkor szinte minden esetben az első helyen szerepelteti az elmagányosodás problémáját. Ez szerinte azt jelenti, hogy az egyén még a közösségen belül is magányos marad, mivel az igazi közösséghez tartozás élménye kimarad legtöbbünk életéből. Aztán amikor egy egy rövid időszakban megéljük ezt az érzést, akkor mint valami nagyon biztonságos és jó dologra emlékszünk vissza rá. Nem véletlen ez, hisz az egyén mindig gyenge és könnyen sebezhető. (Persze fel lehet vértezni valami zavaros szingli öntudattal, hangsúlyozva az egyedüllét előnyeit és a társas kapcsolatok kellemetlen kötöttségeit) A közösséghez tartozó ember erős. Maga mögött érezheti a közösségének támogatását, valamint azt, hogy problémáit soha sem egyedül kell felvállalnia, hanem csaknem mindig talál segítséget azok megoldásában. Ez az érzés képes arra, hogy feledtesse azokat a kellemetlenségeket, amik a közösséghez való alkalmazkodásból adódnak.
Néhány évtizeddel ezelőtt a gyerekek az utcán az árokparton játszva tanulták meg ezeket az alkalmazkodási technikákat. Ma inkább óvjuk a gyerekeket, biztonságos lakóparkokba költözünk, és megválogatjuk a barátaikat, igyekszünk megóvni őket azoktól a kellemetlenségektől, melyek abból adódhatnak, hogy nem egyenlő súlycsoportba tartozó társaikkal kell megvívni napi csatáikat. (Társadalmi, kultúrális, gazdasági különbségekre gondolok itt elsősorban.) Amikor pedig felnőnek csodálkozunk rajta, hogy az "én" mindig erősebb lesz mint a "mi", hogy az élet legfontosabb célja az lesz, hogy lehetőleg minden pillanatban kellemesen érezzük magunkat. Ezek a fiatalok amikor kellemetlenséggel találkoznak összeomlanak, és mindenféle pótszerrel próbálják meg fenntartani az állandó kellemes és boldog hangulatot. Természetesen kínálnak is megoldást azonnal ennek az állapotnak ez elérésére, ezt pedig fogyasztásnak hívják napjainkban.
Lassacskán befejezem a lélekmarcangoló sorok körmölését, hiszen mégiscsak íjászatról kellene szólnia ennek az egésznek. Nem feltételezem, hogy az elején említett telefonáló mélyreható pszichológiai elemzéseket végzett a hívása előtt. Szerintem ösztönösen alkalmazta a "Divide et impera" ezeréves módszerét túllépve ezzel azt a hatáskörét, mellyel a klubok felhatalmazták őt akkor amikor az elnökség tagjává választották.
Ezúton tájékoztatok mindenkit arról, hogy a RIE versenzői az országos bajnokságon:
- egy helyen fognak lakni. (szeretettel várunk mindenkit ugyanezen helyen)
- narancssárga pólót fognak viselni a versenyen és az eredményhirdetésen is.
- nagyon jól fogják érezni magukat a versenyen és az azt követő estén is.
Akinek pedig ez nem tetszik, annak javaslom, hogy bátran jöjjön közénk, és az együtt lét öröméből neki is juttatunk, vagy pedig nyugodtan csinálja utánunk. Ekkora telefonszámlával más simán meg lehet szervezni egy ilyen csapatot is.

Csak a történet hitelességéért az előzmények:
2005 novemberében megalakult a RIE. (Aki nem ismerné, azok a narancssárga pólósok, akik egy kupacban szoktak a versenyeken tartózkodni, és egészen csapatszerűen viselkednek néha.) Persze a bírósági bejegyzés nem ment könnyen. 2006 áprilisát írtuk, mire mindennel végeztünk, és adószámmal bankszámlával meg mindennel felvértezve a MISZ is bejegyzett a tagegyesületei közé. (Hogy minek kell a MISZ-nek az egyesület bankszámlaszáma, az örök rejtély számomra, hisz utalni erre nem szokott, inkasszót bejegyezni meg nem tud.)
Mivel csupa olyan versenyző volt nálunk, aki azért versenyezni is szokott, ráadásul nem is mindig eredménytelenül, ezért kértük a MISZ elnökségét, hogy engedélyezzék, hogy tagjaink elkezdjék a GP versenysorozatot. A 3D szakmai bizottság elnöke ekkor érdekes ötlettel állt elő: Lépjünk be egy olyan egyesületbe tagnak, aki be van jegyezve a MISZ-be és váltsunk versenyengedélyt, majd utána átigazolunk a saját egyesületünkbe ha befejeződött a papírmunka. (Mit gondolsz, melyik egyesületet javasolta? Aki kitalálja jelentkezhet nálam egy kulcstartóért.)
Nem tetszett nekünk ez a megoldás, ezért felhívtuk telefonon a MISZ alelnökét, és segítségét kértük. Ő azt a megoldást kínálta fel, hogy kezdjük el a versenyzést, és ha kész vagyunk a papírmunkával, akkor aki kiváltja a versenyengedélyét annak megmaradnak az eredményei, aki nem annaki pedig törlik. Így tettünk. Versenyzőink (bár mindenkinek megvolt az érvényes sportorvosija, és az egyesületi kasszában már ott volt az engedélyek ára is) a 2006-os debreceni GP-I-en engedély nélkül indultak. Helyezéseket értek el, átvették a díjakat, szerepeltek az eredménylistában és a versenyjegyzőkönyvben sem lettek megjegyezve. A következő versenyre rendeződött minden papír, és el is felejtettük ezt a kis közjátékot.Nyár végén amikor már az összesített helyezések is körvonalazódtak telefonhívást kaptunk a 3D szakmai bizottság elnökétől, hogy lázadoznak a tettünk miatt és a MISZ szankciókat fog alkalmazni ellenünk. Megkérdezte, hogy mit válasszunk: Töröljék a GP pontjainkat, vagy a minősítési szintjeinket vegyék el?
Takács Laci odaállt az egyesületi tagok elé, és elmondta, hogy bár ellentmond a döntés a szóbeli megállapodásnak, de ne lázadozzunk ellene, mert az elnökség szabályszerűen jár el, és be kell nyelnünk ezt a békát, mert a szabályok egyformán vonatkoznak mindenkire.
Benyeltük, és azt választottuk, hogy vegyék el a minősítési szintünket amit Debrecenben szereztünk. Erre jött az újabb telefon, hogy mennyivel jobb lenne nekünk, ha a GP pontunkat törölnék, mert így nem esnénk el attól a támogatástól, ami a minősítési szinttel jár együtt. Mi válaszoltunk, hogy maradnánk az eredeti döntésünknél, mert minden versenyzőnk aki érintett az ügyben a későbbiek során elegendő számban lőtte meg a minősítési szintjét és nem esünk el semmitől. Ennek ellenére a GP pontok lettek törölve. (Csak azt tudnám, hogy akkor miért kérdezték meg a véleményünket?)
Ekkor Takács Laci újra odaállt a tagság elé és elmondta, hogy ezt a békát is be kell nyelni, mert bár ez sem a szóbeli megállapodás szerint történt, de szabályszerű, és ezért el kell fogadni. Így történt. Nem esett jól, de túltettük magunkat rajta, és elfogadtuk. Még jobban ráhajtottunk, és az elért újabb versenyeredményekkel visszaszereztük a törölt pontokat, és összességében eredményes évet zártunk.
2007-ben szigorú nevezési szabályokat vezettek be a 3D GP versenyeken. Arlóba engem hívtak meg a versenyirodát vezetni, ezért meg kellett, hogy kapjam a versenyengedéllyel rendelkezők listáját is. Persze ez csak a verseny után két nappal érkezett meg, az e-mail az Eleventől jött. Összehasonlítva a versenyzők listájával azt vettem észre, hogy 12 versenyzőnek nincs versenyengedélye, abból 9 ugyanannak az egyesületnek a tagja, és egy versenyző még kvalifikációt is szerzett a FITA 3D világbajnokságra.
Felhívtam telefonon a MISZ elnökét, aki megnyugtatott, hogy ki fogja vizsgálni ezt az ügyet. Húzodott is ez a vizsgálat, már vége is lett a világbajnokságnak, amikor elkezdett csörögni a telefonom. Nagy Gábor hívogatott. Nem vettem fel. Ehelyett még aznap írtam neki egy levelet, hogy nem kívánok ezekről a dolgokról szóban beszélgetni vele, hanem írja le az aggályait, és én szintén írásban fogok ezekre válaszolni. Így nyoma marad a dolognak, és a későbbiek során egyikünk sem tudja megmásítani azt amit kimondott. Erre Takács Lacit hívta fel, aki bement hozzá és az indulatos beszélgetésnek az lett a vége, hogy ha nem állítom le magam, akkor "szét lesz rúgva a pofám." Mindez tanúk előtt és a MISZ elnökének a jelenlétében. Lacinak mindösszesen az volt a véleménye, hogy ő kétszer is elfogadtatta az egyesületének tagjaival a MISZ kellemetlen döntését, akkor miért várják el tőle, hogy ugyanennek az ellenkezőjét is el kelljen adnia. Ezután Nagy Gábor meglátogatta Kuzma Palit, hogy állítson le engem. Pali erre azt válaszolta neki hogy először talán tartsák be a saját szabályaikat. Erre újra elhangzott az én megveretésem. (Ha véletlenül történne velem valami, akkor kérem az érintetteket, hogy megfelelő helyen mutassák meg ezt az írásomat.)
Gyorsan peregtek az események. Újra csörgött a telefonom. Szedlár Jancsi hívott fel, hogy fura hangokat hall az íjászatban. Megbeszéltük a történteket, és abban maradtunk, hogy a MISZ elnöksége a következő ülésén törli az engedély nélkül versenyzők eredményeit, én pedig nem fogok a nyilvánosság előtt nyilatkozni ezekről a dolgokról.

Néztem a napokban a MISZ szervezeti felépítését tartalmazó táblázatot, és most tudatosult bennem a 3D szakmai bizottság felépítése.
A MISZ elnöksége 7 főből áll. Ebből négyen tagjai valamelyik szakmai bizottságnak. Mivel öt szakmai bizottság segíti az elnökség munkáját gondolhatnánk, hogy mindez rendben is van. Az eloszlás azonban kicsit furcsára sikeredett. A pályaijász és a terepíjász szakmai bizottság 5 fős, és nincs benne elnökségi tag. A történelmi 4 fős három külsős taggal és egy elnökségi taggal. A sí és futásíjász szakmai bizottság három fős, mindhárman külsősök. (Vánky Sebastian elnök úr nem tagja a bizottságnak, pedig jeles képviselője ennek a szakágnak.) A 3D szakmai bizottság három tagú és mindhárman az elnökség tagjai is.
Persze ez szépen szabályosan lett megválasztva, hisz a bizottságok felállítását és tagjainak megválasztását az elnökség hatáskörébe rendeli az alapszabály, és nincs kikötés arra vonatkozóan, hogy hány főböl álljanak, és kik legyenek a tagjai.
Az aggályaim kizárólag erkölcsi alapúak. Az alapszabály a szakmai bizottságok feladatának a követketzőt jelöli meg:
A bizottságok és a referensek a MÍSZ szabályzataiban meghatározottak szerint döntési, beszámolási, véleményezési és javaslattételi joggal rendelkeznek, egyben szakterületüknek megfelelő témákban előkészítik az elnökségi döntéseket. (MISZ alapszabály 22§(3))
Mivel az elnökségben a 7 főből 4-en a 3D szakágban ténykednek aktívan (és közülük hárman alkotják a szakmai bizottságot) izgalmas lehet a bizottsági ülések lefolyása.
Kidolgoznak egy javaslatot, majd előterjesztik saját maguknak és szavaznak róla mint elnökség. Gondolom, közben arcuk elpirosodik, és a vérnyomásuk megemelkedik az izgalomtól, hogy átmegy-e az elnökség szűrőjén a javaslat. Aztán meg nagyot sóhajtanak és koccintanak egyet örömükben, hogy sikerült.
Az én arcom is kipirosodik. Nem az izgalomtól, inkább a szégyentől.

No akkor mindenek előtt néhány alapelv.
Először is be kell vallanom, hogy grafomán vagyok. No nem abból a tipusból mint Labi, mert én nem írok majd' 6200 hozzászólást 3 év alatt. (Gondoljatok bele az 5,6 hozzászólás per nap. És akkor még egyszer sem volt rossz a számítógépe.) Én abból a fajtából vagyok, aki leír valamit, elmenti, újra betölti és elolvassa, aztán átírja, újra átírja aztán egyszer csak publikálja. Persze marad benne ennek ellenére elegendő mennyiségű ostobaság, de én legalább törekszem arra, hogy ezek számát csökkentsem.
Az ok, ami miatt ez a blog megszületett az, hogy a hazai íjászat működésében olyan jelenségeket látok, ami roppant módon nem tetszik. Arra gondoltam, hogy megpróbálom szóvá tenni. Először a SZIP-re írtam egy-egy szösszenetet, de ott az ügyeletes megmondók reagáltak csak rá, akitől igazán vártam véleményt az a füle botját sem mozdította rá. (Kedves Harcinyúl! Azért mert már fél éve is íjászol, és voltál három versenyen meg egy közgyűlésen talán nem kellene minden témában és mindig véleményt nyilvánítani, mert ez nem a megfontolt bölcsességre jellemző.) Aztán elkezdtük a MISZ-t bombázni mindenféle hivatalos beadványokkal. Ez folyamatban van még most is, nem fűzök hozzá nagy reményt, hogy eredményre vezet. Marad a nyilvánosságnak ez a formája. (Persze, hogy ez mennyire lesz nyilvános majd meglátjuk, de abban biztos vagyok, hogy akinek látni kell az fogja.)
Az az elv, amitől feljogosítva érzem magam arra, hogy nyilvánosság elé vigyem ezeket az írásokat nagyon egyszerű és a Magyar Köztársaság Alkotmányában rögzült.

60. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára.

Úgy gondolom, ez az a cikk ami tartalmazza a sokat emlegetett szólásszabadságot. Azt, hogy időnként szabad másképp is gondolni mint ahogy azt a hivatalos vezetés teszi.

Kedves Hozzászóló! Kedves Olvasó!

Természetesen ha nekem szabad másképp gondolnom, akkor Neked is. Ezen a blogon azonban én vagyok a szerző, én vagyok a moderátor és az adminisztrátor is. Hol van itt a demokrácia kérdezheted? Szomorú hírem van: Itt nincs demokrácia. Ha nemtetszésedet szeretnéd kifejezni, akkor tüntetőleg maradj távol, ne is olvasd el ezeket az írásokat, vagy nyiss egy ellenblogot, ahonnan majd engem fogsz kitörölni. Ez nem azt jelenti, hogy kiirtom az engem ért kritikus hozzászólásokat, vagy a más véleményt. Nem én szoktam ehhez az eszközhöz nyúlni. Amit irtani fogok az az, ha valaki az ellenvéleményét nem érvekkel és tényekkel támasztja alá, hanem az üres szócséplés eszközét választja.


Szeretném a bevezető végén egyértelműen leszögezni, hogy az itt leírtak semmilyen közösségi véleményt nem tükröznek, azokért felelősséget kizárólag én vállalok, és visszautasítok minden olyan állítást, amely akár a közvetlen környezetemet, akár a távolabbi ismerőseimet marasztalja el az itt megjelentekért. Ha valaki egyetért velük, az majd hozzászólásában jelzi.