Bizonyára sokan vagytok, akik erre a címre felteszitek azt a kérdést, hogy ki az a Kormos Robi? Ha ez a gondolat motoszkál a fejedben kedves olvasó, akkor kérlek, hogy ne is olvasd tovább ezt az írást, mert nem neked szól, és nem azt fogod érteni belőle, amit el szeretnék érni vele.
A hét végén három kellemes napot töltöttünk el a szarvaskői kempingben. Mászkálós fajták vagyunk, és egészen Miskolcig eljutottunk, ahol a tapolcai barlangfürdő melletti bob pályán Robi volt a jegyszedő. A gyerekek rótták a köröket, így nekünk maradt egy kis időnk beszélgetni is. Az első kérdés persze az volt: Jársz még versenyekre? Ki se kellett mondani a választ… Mindketten ugyanazt a történetet meséltük el egymásnak, melynek az volt a röviden megfogalmazott mondanivalója: Versenyre… Minek? Inkább összegyűjtöm három verseny árát és elmegyek vadászni, horgászni…-val. (A kipontozott helyre olyan neveket kéretik behelyettesíteni, akik még néhány évvel ezelőtt a honi íjászat élmezőnyéhez tartoztak, és egyik pillanatról a másikra eltűntek a süllyesztőben, pedig azokhoz a körökhöz is szoros kapcsolat fűzte őket, akik jelenleg a 3D íjászsport keresztapai szerepében tetszelegnek.) Meg sem lepődök a válaszon, hisz én is egy olyan baráttal töltöm a hétvégét ebben a kellemes környezetben, aki három éve a GP dobogós helyezettje volt, most meg már vagy két éve nem tette be versenyre a lábát. Persze ilyenkor jómagam hajlamos vagyok abba az önelégült állapotba kerülni, hogy igazolni lássam durcás félrevonulásom helyességét. Lám-lám, a nagyok közül is gondolkodnak jó páran úgy, mint én. Persze jobban belegondolva ennek a két véleménynek semmi köze egymáshoz, hisz én soha sem voltam jó versenyző, egész egyszerűen csak szerettem az íjászatot. Robi visszaadta a szponzori íját, eladta a sajátját, és vett egy kicsi csigásat, hisz azt a vadászatokon sokkal célszerűbb használni, mint a hosszabb, versenyekre való csigás íjakat. Az pedig, hogy a Kormos-Medve-Szedlár (a sorrendet szigorúan az ABC szabályai határozták meg és nem az eredményesség) trió ma már csak szóló zenészként muzsikál kizárólag a véletlen és a szerencsétlen események egybeesésének a következménye. Az meg már végképp lényegtelen, hogy elegendő egy év ahhoz, hogy a neveket is elfelejtsék a mai 3D íjászat új üdvöskéi.
